Gyógyszerek, amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét, Hormon – Wikipédia

A különböző inzulinkészítmények adagolása során kialakuló inzulinszinteket mutatja az Fontos azonban megjegyezni, hogy a reguláris és a protamin inzulin hatáskezdete, -csúcsa és -tartama a dózis növelésével változik. Az ultragyors hatású inzulinanalógok a megfelelő pumparendszerekben lásd később folyamatos subcutan infúzió formájában is adagolhatók.

1. Giardia cryptosporidium antigen
2. A magas húgysavszint és a köszvény
3. Hormon – Wikipédia

A humán inzulinkészítmények általában ml-enként 40 vagy NE-t, az inzulinanalógok ml-enként NE-t tartalmaznak. Az inzulin dózisa nemcsak a beteg endogén inzulintermelésétől, hanem életmódjától, szénhidrátfogyasztástól stb. A szénhidrátfogyasztás vonatkozásában nagy gyakorlati jelentősége van a nem szénhidrát természetű édesítőanyagoknak például aszpartát, szacharin.

Az inzulinkészítmények hatékonyságát régebben biológiai titrálással határozták meg. Ma a meghatározásra kémiai módszereket alkalmaznak, de a szükséges adagot a klinikai gyakorlatban ma is nemzetközi egységben NE adjuk meg. Miniatűr pumparendszer segítségével lehetőség van folyamatos inzulinbevitel biztosítására akár beépített vércukorszint-érzékelő útján zárt rendszerakár előzetes programozás szerinti komputeres vezérlő nyílt rendszer segítségével.

Ez utóbbi kis szerkezet előzetesen meghatározott vércukorértékek alapján folyamatos inzulinadagolást biztosít az alap-inzulinszint fenntartására, melyhez a beteg az áramlás gyorsításával — az étkezésnek megfelelően — további inzulinmennyiséget juttathat a szervezetébe. Alkalmazása csak jól együttműködő 1-es típusú diabeteses betegeken jön szóba.

Az 1-es típusú diabetes kezelése során eltérő hatáskezdetű és hatástartamú készítmények kombinációjára van szükség. A basalis inzulinszintet a naponta egyszer vagy kétszer adott közepes vagy többnyire naponta egyszer adott hosszú hatású, a postprandialis inzulinszintet a fő gyógyszerek milyen vörös helmint adott ultragyors vagy gyors hatású inzulinkészítmény biztosítja.

A reguláris inzulin sc. Az ultragyors hatású inzulinanalógokat elégséges 10—15 perccel vagy akár közvetlenül az étkezés előtt adagolni, hatásuk azonban hamarabb elmúlik, mint a reguláris inzuliné, ennek megfelelően ezeket feltétlenül naponta többször kell adagolni. E vegyületek alkalmazása mellett ugyanakkor kisebb az éjszakai hypoglykaemia rizikója. Többféle készítmény egyidejű alkalmazásakor ügyelni kell a megfelelő kompatibilitásra.

Diabetes mellitusban megvastagodik a kapillárisok membránja, és ez vezet el végül is a jellegzetes késői szövődmények retinopathia, neuropathia, nephropathia stb. Ebben a folyamatban feltehetően komoly amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét van a tartósan nagy glukózkoncentrációnak.

Az ún. A Diabetes Control and Complications Trial Research Group ban közölt átfogó, 7 éves vizsgálata szerint intenzív inzulinkezelés inzulin adagolása a vércukorszint szigorú és folyamatos ellenőrzése alapján legalább háromszor, szükség esetén négy-ötször naponta, esetleg inzulinpumpa alkalmazásával fiatal 13—39 éves 1-es típusú diabeteses betegek között a retino- nephro- és neuropathia kialakulását, illetve progresszióját szignifikánsan csökkentette az inzulinnal hagyományos módon kezelt betegcsoporthoz viszonyítva.

Ma a szigorú vércukorkontroll, az euglykaemia lehetőség szerinti folyamatos biztosítása terápiás alapelvnek tekinthető. Ugyanakkor a vizsgálatban részt vevő, intenzív inzulinterápiával kezelt betegek gyógyszerek a súlyos hypoglykaemiás állapot háromszor gyakrabban fordult elő, ami egyúttal behatárolja e kezelési mód lehetőségeit is; gyerekeknél éves kor alattidős betegeknél és súlyos vesekárosodás esetén nem vagy csak különös óvatossággal alkalmazható. Az Egyesült Királyságban végzett 20 éves, nyomon követéses tanulmány UKPDS, United Amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét Prospective Diabetes Study megállapítása szerint a szigorú vércukorkontroll 2-es típusú diabetesben is csökkentette a microvascularis szövődmények rizikóját.

Megnő a szervezet inzulinigénye akut inzulinrezisztencia sebészeti beavatkozás, fertőzések, komoly emocionális megterhelés esetén, valamint acidosisban. Ugyancsak nő az inzulinigény a terhesség 2. A terhesség 1. Gyógyszeres interakciók Az inzulin hatékonyságát, illetve a diabeteses beteg glukóztoleranciáját igen sok amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét befolyásolhatja.

Az inzulin hatásának csökkenése. Az ellenregulációs hormonok, mint a glukagon, a katekolaminok, a glukokortikoid és a növekedési hormon, valamint a thyreoideahormon növeli a vércukorszintet. Ebből következően a terápiásan alkalmazott kortikoszteroidok, a szteroid fogamzásgátlók, a szimpatomimetikumok többek között a szelektív β2-receptor-agonista antiasztmatikumoka pajzsmirigyhormon-készítményekaz inzulinigényt növelik.

A tiazid diuretikumok mind az inzulinkiáramlást, mind a perifériás glukózfelhasználást csökkentik, diabetes mellitusban csak óvatosan, esetleg a terápia újbóli beállítása mellett alkalmazhatók.

Az inzulin hatásának növelése. Elmélyítik az inzulin hatását, azaz fokozhatják a hypoglykaemiát, illetve csökkenthetik az inzulinigényt a szimpatolitikumok, az alkohol és a szalicilátok. A β-receptor-blokkolók elsősorban a nem szelektívek gátolják a hypoglykaemia által kiváltott máj-glukózkiáramlást, elfedhetik továbbá a hypoglykaemia következtében kialakuló szimpatikus izgalmi tüneteket, és így a beteg nem észleli időben a kezdődő hypoglykaemiát, könnyebben kifejlődhetnek a súlyos centrális tünetek, 1-es típusú diabetesben, ill.

Az alkohol a glukoneogenezis gátlása, a szalicilátok valószínűleg a pancreaticus β-sejtek glukózérzékenységének növelése révén hatnak. A tápanyag-felszívódás megzavarása révén fokozhatják az inzulin hatását az étvágycsökkentők.

Oralis antidiabetikumok A 2-es típusú diabeteses betegek kezelésére elsősorban oralisan alkalmazható szintetikus készítményeket használnak. Az oralisan adagolható készítmények mellett a 2-es típusú diabetes kezelésére alkalmazható szerek új csoportját amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét a parenteralisan adagolandó GLPreceptor stimuláló vegyületek, és emellett a betegek egy része szükség esetén inzulinkezelést is kap. Inzulinotrop szekretagog vegyületek Szulfonil-urea-származékok ben Janbon és munkatársai fedezték fel a szulfonamidok vércukorszint-csökkentő hatását, majd a szulfonil-urea-származékok, mint oralisan alkalmazható szerek, től fokozatosan bevonultak a diabetes mellitus terápiájába.

A nyolcvanas évek elején kezdték a szulfonil-ureák újabb csoportját, az ún. Első és második generációs vegyületeket különítünk el, amelyek alapszerkezetükben, a szulfonil-urea-vázban megegyeznek, csupán a szubsztitúcióban térnek el egymástól. Míg az első generációs készítményekben a fenilgyűrűhöz Reggeli lélegzetvétel, metil- vagy acetilcsoport kapcsolódott, a második generációs készítményekben — a gliclazid kivételével — bonyolultabb, többnyire heterociklikus szubsztitúció található Különböző inzulinkészítmények farmakokinetikai jellemzői sc.

Ma már kevéssé alkalmazzák őket, Magyarországon nincsenek forgalomban. A második generációs készítmények hatékonyabbak, mint az első generációs készítmények kisebb dózisban alkalmazhatókde a betegek egy részében a vércukorkontroll ezekkel sem biztosítható jobban, mint az első generációs készítményekkel.

Hatástartam alapján rövidebb hatástartamú és hoszszabb hatástartamú készítményekre oszthatók; az előbbiekhez tartozik a gliquidon, a glipizid és a gliclazid, az utóbbiakhoz a glibenclamid és a glimepirid. A szulfonil-ureák hatása inzulin jelenlétéhez kötött. A legújabb és ez ideig leghatékonyabb molekula, a glimepirid a többi molekulától eltérően egy 65 kDA molekulatömegű alegységhez kötődik.

Insumed - Insumed Kecskemét, Insumed Orvosok Debrecen, Insumed Gyógyszertár

Emellett — bár ennek mechanizmusa nem teljesen tisztázott — a krónikus adagolás során csökkentik a plazmaglukagonszintet, ez feltehetően hozzájárul terápiás hatásukhoz. A vegyületek hatásmódja azonban valószínűleg lényegesen bonyolultabb.

A szulfonil-urea vegyületek inzulinfelszabadulást stimuláló hatása a krónikus kezelés során — feltehetően a szulfonil-urea-receptorok downregulációja miatt — erősen lecsökken, a kezelés kezdetén mért magasabb inzulinszintek a krónikus kezelés során visszatérnek a kezelés előtti értékre, az antihyperglykaemiás hatás azonban megmaradhat. Bár ennek magyarázata nem deworming méregtelenítés, valószínű, hogy a krónikus kezelés eredményeként nő a sejtek inzulinérzékenysége.

Emellett ezek a vegyületek bizonyos fokú extrapancreaticus hatással is rendelkeznek, így például fokozhatják a glukóztranszporterek szintézisét, csökkenthetik a májban a glukoneogenezist, ezeknek a hatásoknak a klinikai jelentősége azonban kérdéses. Csökkentik továbbá a májban az inzulin metabolizmusát, ez esetleg hozzájárulhat klinikai hatásukhoz.

Mi okozhat emelkedett húgysavszintet?

Farmakokinetika Abszorpció. A vegyületek felszívódása a gyomor-bél csatornából általában jó és gyors, hyperglykaemia — a gyomor—bél motilitás gátlása révén — a felszívódást csökkentheti. A glibenclamid felszívódása viszonylag lassú; a mikronizált megnövelt felületű formája azonban már lényegesen gyorsabban bejut a keringésbe. A maximális plazmaszintet 2—5 órán belül érik el.

Tartalomjegyzék

A vegyületek a májban metabolizálódnak, a második generációs készítmények májmetabolizmusa általában igen gyors. A metabolitok nem vagy csak igen gyenge hypoglykaemizáló aktivitással rendelkeznek. A viszonylag rövid féléletidő ellenére a második generációs vegyületek biológiai hatékonysága rendszerint hosszabb ideig fennmarad — ennek magyarázata még nem tisztázott. Átjutnak a placentán, és bejutnak az anyatejbe is.

Mellékhatások Hypoglykaemia. Elsősorban a tartósabb hatású vegyületekre, így például a glibenclamidra jellemző. Bár ritkábban okoznak hypoglykaemiát, mint az inzulin, az így kialakult hypoglykaemia igen elhúzódó, és ismételt glukózadagolást igényelhet.

Ilyenkor glukagon alkalmazása, mivel az inzulinszekréciót fokozhatja, kontraindikált. Étvágy- és testsúlynövekedés Gastrointestinalis panaszok Allergiás bőrtünetek és vérképzőszervi károsodás kialakulása ritkán előforduló mellékhatás. A glibenclamid — igen ritkán — károsíthatja a májat.

Ennek magyarázatát pontosan nem ismerjük, szerepet játszhat benne a β-sejtek kimerülése. A hetvenes években végzett vizsgálatok alapján University Group Diabetes Program úgy vélték, hogy a szulfonil-urea vegyületek növelik a cardiovascularis mortalitást, a kilencvenes évek végén lezárult UKPDS tanulmány lásd korábban azonban ezt egyértelműen cáfolta. Terápiás indikáció. Kizárólag 2-es típusú diabeteses betegek kezelésére alkalmazhatók, egyéb oralis antidiabetikummal, illetve inzulinnal kombinálhatók.

Amennyiben azonban napi többszöri inzulinadagolásra van szükség, a szulfonil-urea vegyületek alkalmazása nem indokolt. Kontraindikált a szulfonil-urea vegyületek alkalmazása terhességben bejutnak a magzatba; fokozzák a foetalis β-sejtek inzulinelválasztásátszoptatás alatt, valamint súlyos máj- amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét veseelégtelenségben.

Tartósabb hatású vegyületek, így például a glibenclamid adagolása idős betegeknek nem ajánlott. A szufonil-urea vegyületek nem vagy csak igen óvatosan adhatók glukózfoszfát-dehidrogenáz hiány, ill. A második generációhoz tartozó vegyületek általában kis adagban 5—30 mg hatékonyak, a gliclazid kezdő dózisa 40—80 mg, a glimepiridé 1—4 mg.

Hosszú hatástartamú készítményekből a napi adag, amennyiben kisebb dózis elegendő, általában egy részletben reggel bevehető; a rövid hatástartamú készítmények napi dózisát 2—3 részletre elosztva adagolják.

A kezelést általában kis adaggal kell kezdeni, és csak fokozatosan — néhány napos a foszfalugel segít a rossz lehelet ellen idő után — szabad a dózist emelni.

Mit érdemes tudni a krómról?

Műtéteknél, súlyos fertőzésben, stressz-szituációban mindenképpen szükséges lehet inzulinra való átállás. Gyógyszeres interakciók. A szulfonil-ureák hatását mindazok a gyógyszerek potencírozzák, illetve gátolják, amelyek az inzulinét; ezenkívül fokozzák a hatásukat a nem szteroid gyulladásgátlók, a kumarinszármazékok, a szulfonamidok, a trimetoprim, a clofibrat, a miconazol és még számos egyéb vegyület. Enziminduktorok phenobarbital, phenytoin, rifampicin stb.

A szulfonil-urea-származékokhoz hasonlóan, de feltehetően azoktól részben eltérő kötőhelyen keresztül hatva serkentik a amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét β-sejtjeiből az inzulinelválasztást, relatíve kevésbé hatnak az ér KATP-csatornákra. Kevésbé hatékonyak, mint a szulfonil-urea vegyületek, hatásuk azonban gyorsabban kialakul, és gyorsabban elmúlik, döntően a postprandialis vércukorszintet befolyásolják.

Gyorsan felszívódó és gyorsan kiürülő készítmények, a maximális plazmakoncentráció 0,5—1 órával a bevétel után kialakul és 4—6 óra múlva jelentősen lecsökken. A májban metabolizálódnak, a repaglinid és metabolitjai elsősorban az epével, a nateglinid és metabolitjai pedig gyógyszerek vesén keresztül ürülnek.

A szulfonil-ureáknál kisebb mértékben, de okozhatnak hypoglykaemiát, amely szénhidrátbevitellel könnyen kezelhető. A nateglinid hatása függ a glukózkoncentrációtól, normoglykaemia esetén inzulinfelszabadító hatása kisebb — az inzulinotrop vegyületek közül a legritkábban okoz hypoglykaemiát, a többi vegyülethez képest nagyobb biztonsággal alkalmazható csökkent veseműködés esetén is.

Másodlagos rezisztencia ezekkel a vegyületekkel szemben is gyógyszerek. A szulfonil-urea vegyületeknél kevésbé okoznak testsúlynövekedést. Nem adhatók szoptatás alatt; terhességben és gyerekkorban, kellő tapasztalat híján, adagolásuk nem javallt. A májműködés csökkenése esetén csak óvatossággal alkalmazhatók. Adagolásukat étkezéshez lehet kapcsolni, a tablettákat az étkezés előtt 10—15 perccel vagy közvetlenül az étkezés előtt kell bevenni.

A repaglinid egyszeri adagja 0,5—1 mg, a nateglinidé mg. A vegyületek hatását befolyásolják mindazok a vegyületek, amelyek az inzulin, illetve a szulfonil-ureák hatását növelik vagy csökkentik.

Gemfibrozil nem adható együtt repagliniddel, mert gátolja annak metabolizmusát. Nem inzulinotrop vegyületek Biguanidszármazékok A középkorban diabetes kezelésére alkalmazott növény, a kecskeruta Galega officinalis aktív hatóanyagát, a guanidint az as évek elején izolálták, azonban ez a vegyület toxikusnak bizonyult.

Az elsőként bevezetett készítményt, a phenformint azonban — tejsavas acidosist okozó hatása miatt — hamarosan visszavonták. A biguanidszármazékok működő β-sejtek hiányában is hatékonyak. Nem fokozzák az inzulinelválasztást, euglykaemizáló szerek, amelyek egészséges emberben nem csökkentik az éhezési vércukorszintet, és diabeteses betegen sem okoznak hypoglykaemiát.

Mivel gátolják a májsejtekben a glukoneogenezist, romlik a tejsavfelvétel — ez tejsavas acidosis kialakulásához vezethet. Ezenkívül kismértékben csökkentik a glukoneogenezist a vesében is. Oralis felszívódásuk jó, alig kötődnek a plazmafehérjékhez, plazma féléletidejük 2—3 óra.

A buformin a májban metabolizálódik, a metformin, a vesén keresztül változatlan formában ürül. A tejsavas acidosis ritkán előforduló, súlyos, esetenként életet veszélyeztető mellékhatás. Gastrointestinalis panaszok, fémes szájíz, diarrhoea előfordul, ezek a dózis átmeneti csökkentésével rendszerint megszüntethetők.

Tartós szedés mellett a Bvitamin felszívódása csökkenhet. Elhízott 2-es típusú diabeteses betegen, amikor a hyperglykaemia hátterében feltehetően inzulinrezisztencia áll, többnyire elsőként választott vegyületek. Mivel nem növelik vagy éppenséggel csökkentik az inzulinigényt, alkalmazásuk ilyenkor előnyösebb, mint az inzulinszekretáló vegyületeké. Kombinálhatók inzulinnal, inzulinotrop vegyületekkel, tiazolidéndionokkal és DPPgátló vegyületekkel lásd később. Újabb eredmények szerint metformin csökkentette a 2-es típusú diabetes kialakulását középkorú, túlsúlyos, IGT-s betegek körében.

Polycystas ovarium syndroma esetén, amennyiben inzulinrezisztencia fennáll, alkalmazható ovuláció indukciójára, clomiphennel lásd Az ivarszervek gyógyszertana című fejezetet kombinálható. Nem adhatók terhességben, szoptatás alatt. Máj- és vesekárosodás, alkoholizmus, ismétlődő pancreatitis, valamint tüdő- és szívelégtelenség, illetve bármely hypoxiához vezető állapot, a tejsavas acidosis fokozott veszélye gyógyszerek, kontraindikációt jelent.

Hosszú távú alkalmazásuk során csökken a Bvitamin és a folsav felszívódása, alkalmazásuk B, illetve folsavhiányban nem javasolt. A buformin napi 0,1—0,3 g, a metformin amelyek növelik a szervezet anyagcseréjét 1—2 g dózisban hatékony, általában 2—3 részletre elosztva. Mindazok a vegyületek, amelyek az inzulin hatását befolyásolják, hasonló módon csökkenthetik vagy fokozhatják a biguanidok hatását is.

Cimetidin és jódos kontrasztanyagok a biguanidok kiválasztását a vesében csökkentik, jódtartalmú kontrasztanyaggal 48 órán belül nem adhatók együtt. A hyperlipidaemia kezelésére alkalmazott clofibratanalóg vegyületek vizsgálata során vették észre a ciglitazon hyperglykaemiát csökkentő hatását.

A ciglitazont és követő vegyületét, a troglitazont azonban májkárosító hatása miatt nem alkalmazzák. A tiazolidéndionok egy speciális nukleáris receptor, a peroxiszóma-proliferátor-aktiválta-γ-receptor PPARγ agonistái. A PPARγ-receptor elsősorban a zsírszövetben található, és a lipogenezisben játszik szerepet, aktivációja növeli a zsírsav- és glukózfelvételt és csökkenti a szabad zsírsavak termelődését, ily módon a zsíranyagcsere javulását eredményezi.

A tiazolidéndionok kötődése során létrejövő PPARγ—retinoid-X-receptor komplex számos — az inzulinhatásban jelentős szerepet játszó — enzim és egyéb anyag lipoprotein-lipáz, zsírsavtranszporter, GLUT-4, zsírsavkötő fehérje stb.

Feltehetően a glukóztranszporterek szintézisének és transzlokációjának növelése révén nő az izomsejtek glukózfelvétele is, csökken továbbá a májból a glukózkiáramlás.