Amoeba emberi paraziták, Navigációs menü

Szalagféreg

Amőbás májtályog. Évente kb. A legtöbb fertőződés AfrikábanDélkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában fordul elő, endémiák formájában. E területeken a megbetegedés nemcsak gyakoribb, hanem súlyosabb is, mint másutt.

Amőbiázis egyébként világszerte előfordul; Magyarországon ben 21 megbetegedést jelentettek be. Az ember E. Ezekbe úgy kerültek ciszták, hogy a fertőzött, de gyakran tünetmentes ember székletével szennyeződtek.

Irányítja az embert

A lenyelt ciszták túlélnek a gyomorbanés a vékonybélben trofozoitákká alakulnak. A béltartalommal sodródva eljutnak a vastagbéligahol megtelepszenek a nyálkahártya felszínén. Szövetoldó enzimeikkel proteázokvalamint ún. Ez kezdetben ödémával és tályogokkal jár, majd a nekrózis szövetelhalás következtében jellegzetes, mély, palack alakú fekélyek alakulnak ki.

Ennek mikroszkópos képe itt látható: [1] Ezek a sérülések bakteriálisan felülfertőződhetnek, hiszen a vastagbél lumenében rengeteg baktérium jelen van. Az ürített, cisztákat tartalmazó széklet vizet, talajt és tárgyakat szennyezhet, melyek közvetítésével újabb emberek fertőződhetnek meg.

A fertőzések ilyen irányú terjedését nevezzük fekális—orális útnak, mivel a kórokozók a székletből faecalia a amoeba emberi paraziták át os bejutva terjednek.

Ritkán, főleg a trópusi területeken, az E. A vastagbélből a vér a májba jut, ahol a kórokozó igyekszik megtelepedni — ez nekrózist, ún. Előfordulhat tüdő - agy - és még ritkábban vesetályog is. Mind a vastagbél, mind pedig a máj E. Klinikai kép[ szerkesztés ] Az amőbiázis több formában is megnyilvánulhat.

Akut amőbás vérhas[ szerkesztés ] Heveny amőbás vérhas dysenteria amoebica acuta. Amikor az Entamoeba histolytica trofozoita behatol a bélfalba, a gyulladás és szövetkárosodás következtében az alábbi tünetek manifesztálódnak, 1—4 hetes inkubációs időt követően: amoeba emberi paraziták görcsös székelési inger tenezmus hasmenés nyákos, gennyes, vérrel festenyzett málnazselészerű székletet eredményezve Láz nem jellemző.

Amőbás keratitis

Amőbás májtályog[ szerkesztés ] Amőbás májtályog abscessus amoebicus hepatis akkor alakul ki, ha a trofozoiták a portális keringés útján a bélfalból a májba jutottak. A kialakuló elváltozás nem valódi tályoghanem inkább kollikvációs nekrózis.

A betegség májtájéki fájdalommal és nyomásérzéssel, májmegnagyobbodással hepatomegalialázzal és testsúlyvesztéssel járó állapotot eredményez. Epepangás következtében sárgaság is kialakulhat. A tályogképződéssel járó kórkép főként a trópusi fertőzésekre jellemző.

Kezelés nélkül általában halálos. Krónikus bélamőbiázis[ szerkesztés ] Idült bélamőbiázis amoebiasis intestinalis chronica. A beteg általában tünetmentes, de ennek ellenére éveken át üríti székletével a cisztákat, tehát terjeszti a fertőzést.

Időnként kiújul a vastagbél-gyulladás, ilyenkor felléphet hasmenés, testsúlyvesztés és általános gyengeség. Amőbás granulóma[ szerkesztés ] Amőbás granulóma amoeboma.

A krónikus amőbiázis ritka szövődménye. A granulomatózus gyulladás következtében a bélfal megvastagodik. Differenciáldiagnosztikai jelentősége, hogy vastagbéldaganatnak tűnhet.

Trichuriasis

Vastagbél-biopsziás minta, melyben nagy számú E. Székletből illetve vastagbél-biopsziás anyagból a ciszták és a trofozoiták kimutathatók, fénymikroszkóp alatt vizsgálhatók. Mivel a cisztaürítés nem folyamatos, hanem intermittáló, ezért a székletminta gyakran negatív lehet. Ilyenkor a vizsgálat megismétlése válik szükségessé. Cisztadúsítással vagy táptalajon történő tenyésztéssel a amoeba emberi paraziták kórokozó is kimutatható.

Kukac ficánkol a bőr alatt

Fontos, hogy a székletmintában jelen lévő, nem kórokozó Entamoeba dispar és E. Ebben segíthet a trofozoitákban jelenlévő vörösvértestek megfigyelése, valamint molekuláris módszerek, mint a polimeráz láncreakció PCR technika vagy az ELISA. Mikroszkopizáláshoz a hashártyafolyadékból, a tályogokból illetve a granulómákból is vehető minta. Szerológiai módszerekkel pl.

ELISAindirekt immunfluoreszcens antigén teszt az amőba ellen termelődött antitestek kimutathatók a vérplazmából, de csak extraintesztinális fertőzés esetén, tehát amikor a kórokozó nemcsak a bélfalban, hanem más szervekben is jelen van pl.

A béllumenben élő trofozoitákat diklóracetamidokkal diloxanid-furoátklefamidetofamidhalogénezett hidroxikinolinokkal jódkinoldijódhidroxiquin és egyes antibiotikumokkal tetraciklinekeritromicinparomomicin pusztíthatjuk el. A diklóracetamidok és a halogénezett hidroxikinolinok hatásmódja nem pontosan ismert. Az említett antibiotikumok a fehérjeszintézist gátolják.

Hozzászólás beküldése

A bélfalban és másutt, az emberi szervezeten belül élő trofozoitákat a szöveti amőbaölőszerekkel irthatjuk ki. Ilyen hatásúak a nitroimodazolok metronidazoltinidazolornidazolaz emetinek emetindehidroemetin és a klorokvin. A nitroimidazol antibiotikumok a trofozoitába jutva aktiválódnak, és a sejten belüli makromolekulákat DNS-tfehérjéket károsítják. Az emetinek a fehérje- és DNS-szintézist gátolják.

Paraziták, amik belénk költözhetnek

A fenti szereket egymással kombinálva alkalmazzák. A ciszták ellen jelenleg nem ismerünk hatékony gyógyszert. Megelőzés[ szerkesztés ] A fertőződés megelőzéséhez fontos az ivóvíz- és élelmiszer-higiénés szabályok betartása.

Endémiás trópusi és szubtrópusi területekre utazók kerüljék a nyers zöldségek és gyümölcsök, valamint a forralatlan ivóvíz fogyasztását!