A féreg elsődleges ürege, coelom | English to Hungarian | Zoology
A középső csíralemez a mezoderma által határolt üreg.
Magyarázat: Vitatott kérdés, hogy a mezoderma melyik állatcsoportban jelenik meg először. Azt mindenki elfogadja, hogy a csalánozókban még nem, mert náluk előfordulhat ugyan egy kocsonyás támasztólemez a külső és a belső sejtréteg között, de ez igen sejtszegény és nem vesz részt szervek kialakításában, ezért megkülönböztetésül mesogloea ejtsd: mezoglőa a neve.
A laposférgekben a bőrizomtömlő és a bélcső között megjelenő, sokszögletű, nyúlványos sejtekből álló szövet a parenchyma viszont már felfogható, mint a mezoderma első, primitív formája. De mivel megjelenése nem hámszerű, a benne lévő hézagokat inkább az elsődleges testüreg maradványának tekintik.
A hengeresférgek esetében az okozza a nehézséget, hogy egyes fajaikban porózus hártyát lehet megfigyelni a testfal belső és a bélcső külső felszínén, s ez felfogható a mezoderma egy csökevényes változataként is.
Ez esetben az állat testüregét másodlagos testüregnek kell a féreg elsődleges ürege, ellenkező esetben férgek, mint a rizsmag s ez az elterjedtebb vélekedés - csupán elsődleges testüregnek. Tipikus formájában csak a gyűrűsférgeknél jelenik meg a mezoderma és a másodlagos testüreg, s innentől kezdve általánossá válik.
A mezoderma és a mezodermális eredetű szövetek - elsősorban a kötőszövetek és az izomszövet - teremtik meg a lehetőséget egy bonyolultabb, differenciáltabb testfelépítéshez.
Alapvetően kétféle barázdálódási módot ismerünk, az ún. Ez a barázdálódási mód jellemző a szivacsokra, a csalánozókra és a korábbiakban újszájúakként definiált állatokra.
A spirális barázdálódásnál az utódsejtek nem pontosan egymás felett, hanem némileg eltolódva és kb. Ez a barázdálódási mód jellemző a korábban ősszájúként meghatározott állatcsoportokra.
Kétoldali szimmetriájú állatok
Ez utóbbi lényege, hogy egy viszonylag nagy méretű égitest kisbolygó, üstökös csapódott volna a Föld valamely pontjára, először nagy szélvihart, szökőárat és hősokkot okozva, majd a felkavarodó anyagok miatt bekövetkező fény- és hőhiány, illetve még később a fokozódó üvegházhatás miatt fölmelegedésbe átcsapó klíma tizedelte volna az élővilágot.
Bármennyire is sci-fi-be illő a fönt vázolt történet, első fölvetéseAlvarez és munkatársai óta annyi kutatási eredmény erősítette meg, hogy lassanként elfogadottá vált azért van még kutató, aki szerint koránt sem minden kétséget kizáró elgondolásról van szó! Nézzük meg közelebbről, mi szól az elmélet mellett: Az irídiumanomália.
Az irídium nagyon ritka a földkéregben, jóval gyakoribb viszont máshol a Naprendszerben, így a jelenség azt valószínűsíti, hogy az adott időszakban rövid idő alatt nagy mennyiségű csillagközi pornak kellett a földfelszínre hullania. A tektitek és a sokkolt kvarc. Képződésük a kormeghatározási eljárások alapján 65 millió évvel ezelőttre tehető tehát éppen a kréta és a tercier határára.
Mindezeken túl Bohor és kutatócsoportja a Sziklás hegység keleti előterében ugyanilyen korú, ún. A kvarc csak igen nagy nyomás hatására deformálódik a leletben tapasztalt párhuzamos lemezes struktúrába.
Mindezek igen jól magyarázhatók az a féreg elsődleges ürege becsapódást kísérő nagy hő- és nyomóhatásokkal. A Chicxulub.
A központi idegrendszer egyedfejlődése
Azt, hogy miért éppen Észak-Amerikában leltek a sokkolt kvarcra, egy, a kilencvenes évek elején tett bejelentés magyarázta meg: megtalálták a becsapódás helyét, egy kb. Ahhoz azonban sajnos nem elég sűrűek a kérdéses időszakból származó ősmaradvány-leletek, hogy a kihalások dinamikáját hirtelen vagy fokozatos biztonsággal meg lehessen állapítani. Így az is lehetséges, hogy a becsapódás csupán pontot tett egy már korábban elkezdődött, lassú folyamat végére.
